A második nap már kevésbé volt nyugodt. A program sem hagyott sok üresjáratot, és a háborgó tenger is szokatlan igénybevételnek tette ki a közönséget és a fellépőket is (különösen az est második felében).
A Lamia Vox kellemes meglepetés volt. Nem szimpla (csendes, nyugodt) dark ambient, hanem mozgalmasabb, élettel telibb, néha harcias is. Pozitív, hogy van ének is benne. A Darkwood továbbra is a legjobb neofolk koncertzenekar. A szokásos műsor, a szokásos felállás (plusz egy vendég, Terry az amerikai In Ruinból gitáron), a szokásos tökéletesség. Peter Bjärgö "szólókoncertje" sok zenésszel. Kellemes műsor, bár azt nem tudtuk eldönteni, hogy saját számok vagy Dead Can Dance-feldolgozások. Az Of the Wand and the Moon ezúttal négyesben, dobos nélkül. Más hangulata van így a daloknak, főleg az utolsó lemez számainak, de így sem rossz. Az Ordo is dobos nélkül, de az nem tervezetten, hanem úgymond "egészségügyi" okok miatt. Szegény Peter Bjärgőnek kellett beugrania dobolni, de láthatóan nem igazán tudott mit kezdeni a számokkal. Aztán rájött, hogy a kevesebb több, összességében nem volt végül gond. A körülmények láthatóan a basszusgitárost is megviselték "egészségügyileg". A TriORE vitte tovább az Ordo hangulatát, sajnos körülményeit is. Furcsa élmény egy mozgó, (erősen) imbolygó helyszínen koncerteket nézni. Ritka, egyedi, nem könnyen megismételhető. Az In Slaughter Natives hozta a jól megszokott sötétséget, "gonoszságot", ragyogóan, mint mindig. A "meglepetésfellépőről" szót se ejtsünk, nem volt kellemes meglepetés.
Lamia Vox
Darkwood
Peter Bjärgö
Of the Wand and the Moon
Ordo Rosarius Equilibrio
TriORE
In Slaughter Natives